"Hogy mennyire "varázsvilágban" él minden ember, azt önmagadon nem látod.Saját ketrecéről senki sem tud.Ezt akkor érzed, ha valaki mással beszélsz.
Egy másik világ!Végtelen múlttal, emlékekkel, ismeretlen érzésekkel.Belebújni egy másik ember lelkébe nagyobb kaland, mintha egy idegen bolygóra lépnél.Érthetetlen világ!A szavaink egyformák, csakhogy neki mást jelentenek.Kimondod ezt a szót, hogy "szeretet"- és mást gondolsz róla te is, ő is.Magadon nem veszed észre, de rajta már látod, hogy "teljesen el van varázsolva".Amikor elveszel valakit feleségül, vele együtt elveszed az összes emlékét, elveszed az egész családfáját, a félelmeit, a szokásait -az egész "varázsvilágát", amiben él.Kimondasz egy szót, mondjuk, hogy "mama" -a te szemed boldogan nevet, s az övé fájdalmasan megvillan, mert a gyógyulatlan sebéhez értél.Neked egy szép anyaélményed volt, neki maga volt a pokol.És ez így van minden szóval!És így lehet a csókkal, öleléssel is? mást érez ő, mint te, mert más "varázslatban" él.
Mindannyian a saját világunkban élünk- és nincs átjárás."
Müller Péter
Szeretetkönyv
Szép!
VálaszTörlés