olyan sosem nem lesz,hogy én elvágyjak a hazámból.De ma eljött a pillanat,ma először éreztem azt, hogy menni kellene.És ez az érzés bizony elszomorít...
Biztosan nagy bánat/igazságtalanság/kiszúrás stb. érhetett, de az ember nem váltogathatja a hazáját:-) 5 év kinti kemény munka után (újra itthon) elmondhatom, hogy kint sem egyszerű, könnyű és szépséges. Ráadásul tökéletes nyelv- és szaktudás mellett sem tekintenek egyenrangúnak. Magyarul: nem fenékig tejfel az élet máshol sem, esetleg ha szerencséd van, a pénzed kicsit több, de az élet drágább. Fel a fejjel Julcsi, ne keseregj, ne legyenek szomorú gondolataid, NEKED, nekünk itt van dolgunk. Ölel: Kati
Milyen kedvesek vagytok!Igazából nem történt velem semmi különös,csak be vagyok tojva attól,ami történik -persze nem csak velünk,mindenki mással is.A legijesztőbb mégis az,hogy nekem ilyesmi eszembe jutott egyáltalán... Aztán,mikor hazajöttem a szülőiről,vagy másfél órán keresztül hallgattam Aliz csicsergését,és közben elszállt minden gondom-bánatom : )
Julcsi, ha visszatérne az az érzésed, ami miatt ezt a bejegyzést írtad, akkor gondolj rám. :-) Én minden nap ezt érzem... Érdemes ezt olvasni: www.iranynemetorszag.com itt kint élő magyaroktól is lehet olvasni, racionális, tényszerű bejegyzéseket. Elismerik, hogy nem kolbászból van a kerítés, de ugyanannyi befektetett energiával mint itthon, jobban meg lehet élni kint. Puszillak
Szia Julcsi!
VálaszTörlésAzért remélem nem gondolod ma ezt olyan komolyan! Várj vele holnapig, vagy, ha nem, akkor ma kívánok Neked Boldog születésnapot!
Puszi: M.
Köszönöm szépen : )
TörlésBiztosan nagy bánat/igazságtalanság/kiszúrás stb. érhetett, de az ember nem váltogathatja a hazáját:-) 5 év kinti kemény munka után (újra itthon) elmondhatom, hogy kint sem egyszerű, könnyű és szépséges. Ráadásul tökéletes nyelv- és szaktudás mellett sem tekintenek egyenrangúnak. Magyarul: nem fenékig tejfel az élet máshol sem, esetleg ha szerencséd van, a pénzed kicsit több, de az élet drágább. Fel a fejjel Julcsi, ne keseregj, ne legyenek szomorú gondolataid, NEKED, nekünk itt van dolgunk. Ölel: Kati
VálaszTörlésKöszönöm Kati : )
TörlésMilyen kedvesek vagytok!Igazából nem történt velem semmi különös,csak be vagyok tojva attól,ami történik -persze nem csak velünk,mindenki mással is.A legijesztőbb mégis az,hogy nekem ilyesmi eszembe jutott egyáltalán...
VálaszTörlésAztán,mikor hazajöttem a szülőiről,vagy másfél órán keresztül hallgattam Aliz csicsergését,és közben elszállt minden gondom-bánatom : )
Örülök, hogy közben jobb kedved lett! :o)
VálaszTörlés: )
TörlésJulcsi, ha visszatérne az az érzésed, ami miatt ezt a bejegyzést írtad, akkor gondolj rám. :-)
VálaszTörlésÉn minden nap ezt érzem...
Érdemes ezt olvasni: www.iranynemetorszag.com itt kint élő magyaroktól is lehet olvasni, racionális, tényszerű bejegyzéseket.
Elismerik, hogy nem kolbászból van a kerítés, de ugyanannyi befektetett energiával mint itthon, jobban meg lehet élni kint.
Puszillak
két éve mi is így voltunk. aztán egy sikeres állásinterjú után mi is maradtunk. ne kérdezd, miért... néha még mehetnékem van :)
VálaszTörlés